Rupáner-konyha

Őszi álom – vagyis bajor-magyar túrótorta, habcsókkal és mézes-diós sült körtével

Ha szeretnénk valami igazán őszi, lélekmelengető finomsággal kedvezni szeretteinknek, akkor ez a desszert, aminek íz-és színkavalkádját a hulló levelek hava ihlette, tökéletes választás. Az édesség szinte beleolvad az őszi tájba, éppen ezért a süppedő levélszőnyegnél ideálisabb környezetet nem is találhatnánk modellünk számára egy kis fotózás erejére.

30287_400_oszi_alom

A szóban forgó finomság pedig nem más, mint a bajor túrótorta krémesen lágy tölteléke, amit egy hagyományos, magyar linzertésztába burkoltam, habcsókos körtével körítettem, némi mézzel és dióval megbolondítottam.

Hozzávalók:

A tésztához:
400 g liszt
1 csomag sütőpor
2 tojás
150 g cukor
130 g vaj

A túrós töltelékhez:
1 kg túró (én a német, krémesebb változatot használtam!)
200 g cukor
1 kis csésze olaj
4 tojás
½ l tej
1 csomag vaníliás cukor
1 csomag vaníliás pudingpor

A habcsókos körtéhez:
6 félkemény körte
2 tojásfehérje
1 csipet só
8 dkg cukor
méz
dió

Elkészítése:

1. A linzertészta hozzávalóit összekeverjük (én ezt a turmixgép dagasztófejével végeztem), összegyúrjuk, majd a tésztát két részre szedjük. Kizsírozunk egy kerek tortaformát, majd a tészta egyik felével a forma oldalát, a másikkal pedig az alját kibéleljük. Ez jóval vastagabb tészta annál, mint ami a sajttorta hazájában divatos, de nekem így jobban tetszik. Nem szeretem a tölteléket szinte magában fogyasztani, számomra túl tömény, és mindig hiányérzetem van, amikor az eredeti, bajor változatot eszem. Így azonban nem okoz csalódást.

2. A krémről pedig még annyit, hogy rengeteg bajor és egyéb német túrótorta-változatot próbáltam már, de ez egyszerűen tökéletes. Krémesen lágy az állaga, könnyen szeletelhető, nem túl édes, nem túl tömény és szinte szétolvad az ember szájában.

3. Visszatérve, a következő műveletünk: Egy nagyobb tálban összekeverjük a töltelék hozzávalóit, majd a formába öntjük. A túrókrém viszonylag híg, így magától szétterül. Nem baj, ha a tészta széle magasabban van a tölteléknél, mert az úgyis feljebb jön a sütés folyamán.

4. Előmelegített (kb. 175 fokos) sütőbe tesszük, és egy és negyed óráig sütjük. Ha valakinek erősebben süt a sütője, és túl hamar barnulni kezdene a sütemény teteje, egyszerűen tegyen rá egy sütőpapírt. Amikor letelt a sütési idő, akkor nyissuk ki a sütő ajtaját, és hagyjuk ott éjszakára, hogy kihűljön. Így biztosan nem fog beesni a közepe.

5. Másnap készítsük el a körtét. Vágjuk félbe a gyümölcsöt, távolítsuk el a magházat, majd egy-egy fél diót szúrjunk annak a helyére, és sorakoztassuk a körtéinket egy kivajazott jénaira vagy tepsire. Ezután ízlés szerint csurgassuk le a gyümölcsöket mézzel, be velük a sütőbe (kb. 200 fokos legyen).

6. Míg sülnek a körték, elkészítjük a habcsókot. Turmixgép segítségével, egy csipet sóval félkészre verjük a tojáshabot, majd hozzáadjuk óvatosan a cukrot, és addig keverjük, míg teljesen kemény nem lesz. Ezután habzsákba (vagy egy kilyukasztott nejlonzacskóba) töltjük, és habcsókokat nyomunk a félpuha körték tetejére. Így mehetnek is vissza a sütőbe, amíg szép ősziesen barnára nem sülnek.

Ropogós, házi fehér kenyér, Pataki tálban

image

Hozzávalók:
2 evőkanál étolaj
55 dkg liszt
3 dl langyos víz
1 teáskanál cukor
3 mokkáskanál só
fél csomag porélesztő

Elkészítése:
A hozzávalókat a kenyérsütőben megdagasztjuk, és megkelesztjük, majd lisztezett deszkára borítjuk, és megformázzuk. A Pataki tálat kibéleljük sütőpapírral, és belehelyezzük a veknit. Ezután bő negyed órát kelni hagyjuk langyos helyen, majd éles késsel bevágjuk, szilikonos ecset segítségével megkenjük vízzel (vagy jó alaposan lespricceljük), majd a tál tetejét is alaposan bevizezzük.

A tálat előmelegített sütőbe helyezzük, és úgy harminc percet sütjük, majd levesszük a tál tetejét, a kenyeret újra lespricceljük, majd kb. tíz perc alatt pirosra sütjük. A tetőt nagyon óvatosan emeljük le, mert forró pára csaphat ki, a víz miatt! Ha kopogósra sült, még egyszer utoljára lespricceljük vízzel, és gyönyörködünk a látványban, ugyanis a cseréptálban cserepes kenyeret találunk.

Utóirat:
A Pataki tálat semmiképpen sem szabad beáztatni, csak a tetejét kell bevizezni (esetleg tele engedni a tetőt vízzel, és maximum 1-2 percig állni hagyni, mert a túl sok nedvesség nem tesz jót a tésztának). A Pataki tál végett szándékosan nem írtam hőfokot, mert minden sütő más és más, de én durván 160 fokos sütőbe teszem (villany, nem légkeveréses az enyém), aztán felcsavarom a maximumra, 220-ra. Hozzáteszem, hogy én nem féltem a tálat a repedéstől, számtalanszor használtam már így, de azoknak, akik nem merik betenni, javaslom előmelegíteni a sütőt 60 fokra, be lehet tenni keleszteni a tésztát, tíz perc után feltekerni 220-ra, hogy az edény vele együtt melegedjen, 15 perc után (összesen 15 perc!!!) kivenni, bevágni, vizezni, és úgy sütni. Így biztosan együtt melegszik a tál a kenyérrel, biztosítottuk a langyos körülményeket, baj nem lehet. A lényeg, hogy a kenyér állja a tűpróbát, csak azután kezdjük pirítani! A tíz perc is relatív, sütőfüggő, a lényeg, hogy csak akkor van kész, ha kopog és mézesen arany színben pompázik.

Szép napot Mindenkinek!
Margó

A legnagyobb csoda a világon

“Elkaptam a lábánál fogva, mikor éppen pelenkázás közben szaltót készült ugrani a franciaágyról, néhány hónap múlva nyugtattam, mikor sikítva bömbölt, mert hancúrozás közben sikerült az a szaltó.”

971588_560611850671964_1800595560_n
Laura&Lizus a szülinapjukon

Hány perc az ünnep?

„A ritka percek selyemszalagját most együtt bontsuk fel”, énekelte nekünk a kórus az esküvőnkön, majd egy szellős, augusztusi hajnalon, miközben egy fehér pólya megkötőjét fűzögettem, bekúszott ez a dallam egy kórházi szoba békés csendjébe. Nem hallotta más, csak én, nem is törte meg a némaságot, mert csupán egy emlék volt a múltból, miközben remegő kézzel emeltem ki az ágyból egy apró, puha angyalt, aki minden bizonytalanságom ellenére úgy simult a karomba és omlott a vállamra, mintha ez lenne a világ természetesebb dolga. Eleinte – mint a legtörékenyebb porcelánt – óvtam, később már nem pólyát bontogattam, hanem a rugdalózó kapcsait és gombjait, elkaptam a lábánál fogva, mikor éppen pelenkázás közben szaltót készült ugrani a franciaágyról, néhány hónap múlva nyugtattam, mikor sikítva bömbölt, mert hancúrozás közben sikerült az a szaltó. A rövid, göndör tincsek most a fenekét verdesik, nem barnák már, hanem olyanok, mint a lengedező búzatábla, de ha elalszik, még most is ugyanúgy borul a nyakamba, bár tény, hogy innen-onnan egyre hosszabb végtagok lógnak, a karom gyorsabban fájdul meg, a levegőt pedig nehezebben veszem, miközben már nem viszem, hanem cipelem.

Van tehát, hogy két gyerek ül a karomon, annak ellenére, hogy már csak az egyik lányom hivatalosan karonülő, de vele, mintha szaporábban szedné a lábait az idő. Ha Lizus huncut, élettel teli szemeibe nézek, miközben ő két kezét nyújtogatja az imént emlegetett búzamező felé, mindig elcsodálkozom Laura türelmén, aki vagy kioktatja a kedves hugit, hogy „Jajj, Mizus, nee mál”, vagy ha nagyon nem sikerül neki lefejteni Liza ujjait, akkor hangosan sikít, hogy „Anya, szedd le lólam”. Én pedig leszedem, ő meg visszamegy, újra meghúzza Lara copfját, vagy betuszkol valamit a szájába, amit nem kellene. Mindezt olyan édes pofival, hogy képtelen vagyok rá haragudni. Ugyanígy van ez Laurával, nála ritkán szakad el a cérna, de azért előfordul, hogy miután toporzékolva hisztizik és közli velem, hogy ne nézzek csúnyán, mert senki nem fog a szülinapomra tortát sütni, három perc csend után a következővel áll elém, csípőre tett kézzel: – Maradt még könnyem, és vernyákolni fogok!

Fekete-fehér, igen-nem…

Elsőgyermekes anyukaként, mint a legtöbben, én is szükségesnek éreztem hangoztatni, hogy nincs a világon nagyobb csoda az anyaságnál. Volt azonban, amiről nem beszéltem, mert hát nem ezt várják egy új anyukától. Bölcsen hallgattam a szülés megpróbáltatásairól, elhitettem magammal, hogy rendben van az, hogy fél éve nem alszom, éjjelente hurcibálom a gyerekemet, azzal az ürüggyel, hogy jön a foga. Ma már bátrabban merem kimondani, hogy basszus, elfáradtam, hogy Laurára egyik reggel elfelejtettem bugyit adni, és nem próbálok meg senkinek megfelelő válaszokat adni arról, hogyan kezelem a hisztit. Amit ugyanis nem kezelek, csak elviselek, miközben ölelek, nyugtatok és egyfolytában magyarázok annak ellenére is, hogy tuti, szegénykém egy szavamat sem érti. Merthogy nem is hallja, úgy zokog. Igyekszem türelmesnek lenni, nem áll szándékomban soha meglegyinteni egyik gyerekemet sem, mert én azt vallom, hogy ami nem megy szép szóval, az csúnyával sem fog.

Továbbá: az én 11 hónapos gyerekem jó ideje eszik palacsintát, nem egyszer kóstolta már az anyai hét főbűn egyikét, a csokoládét, és harapott már anyukámék kertjében földre hullott szilvába, amit előtte alaposan meghempergetett a homokozóban. Akkor is leteszem a földre, ha apró masnis, ünneplő ruhában van, és ez nem tart attól vissza attól sem, hogy fagyival bekenessem a tölcsérét a cukrászdában. Még akkor sem, ha tudom, hogy jelentéktelen hányada lesz csak az anyagnak, ami a szájába kerül, ellenben számottevő az, ami a szoknyájára. Sosem fog változni az, hogy a gyerekeimet a legnagyobb csodának tartom a világon, de emellett vannak zárójeles megjegyzéseim.

Csodák csodája

Meg kell, hogy mondjam, csodának tartom azt is, hogy túléltem a terhességem első három hónapját, mert egy idő után már azért könyörögtem, hogy valaki lőjön le. De a nagymamám a negyedik hónap elején örömmel tekert anyukámékhoz, hogy a kislány jobban van, mert látta, hogy a hálószobánknál fel van húzva a redőny. Ahányszor hazajöttem a kórházból és szembesültem vele, hogy ismét egyre rosszabbul vagyok, el akartam költözni. Könyörögtem, hogy Amerikából rendeljük meg a gyógyszert, amit terhességi émelygésre fejlesztettek ki, és kiborultam, amikor kiderült, hogy az még csak kísérleti stádiumban van. Csabit pedig megeskettem, hogy amint jobban leszek, eladjuk a házunkat, mert a falak színétől rosszul vagyok, és naponta többször sírtam, hogy éhen fog halni a gyerekünk. Cserébe a szülés tizennégy óráját hang nélkül tűrtem, merthogy alapjáraton nem vagyok az a nagyon hisztis. Csak olyan átlagosan, ahogyan azért egy nőnek illik. Bár erről a férjem nem biztos, hogy így vélekedne, de költői kérdésektől tartózkodunk. A fájdalmat pedig jól tűröm, a fogorvosnál még csak érzéstelenítést sem szoktam kérni, és mikor eltörtem a kezemet, harmadnap mentem csak el orvoshoz. De a hormonokkal a harcot nem lehet felvenni, így igenis gyilkos indulatok dúltak bennem, mikor olyan tanácsokat kaptam, hogy kapjak be reggel egy-két szem háztartási kekszet és mondogassam magamnak, hogy nem vagyok rosszul, a szülésre pedig programozzam be magam, hogy majd simán menjen és „ügyes legyek”. Ezen már csak nevetek, de akkor nem sikerült.

A minap egy anyuka azt mondta a játszótéren, hogy egy ideje már azon gondolkozik, fogja a lányát és kiteszi a kuka mellé, csináljanak vele, amit akarnak. És bizony vannak ilyen pontok is, mert vannak eleven és elevenebb gyerekek, és így talán nem vagyok diszkriminatív. Az én egyeském az első csoportba tartozik, míg a ketteském a másodikba, ez pedig nem rajtam múlik. Biztos, hogy nekem is lesznek „kukás” pillanataim, mint ahogy azt is tudom, hogy sokkal jobban fogok örülni, ha az óvó néni arra fog panaszkodni, hogy Lizus rosszcsontkodott, mint annak, hogy Laurát sírdogálva hagyom ott reggelente. Aztán ki tudja, a kocka még fordulhat, nem jósolhatom meg, melyik gyerekem mint fog csetleni-botlani, de az biztos, hogy én erőmön felül is kísérni fogom a lépteiket, és nekem úgy lesznek tökéletesek, ahogy vannak.

A gyerekek nem egyformák, az anyukák sem, minden gyerek egy csoda, és minden anyuka boldog tulajdonosa a saját csodájának. De az anyák is emberek és a csodák sem mentesek a zárójelektől és nem képeznek kivételt az alól, hogy a „de” minden kijelentésnek kísérőszava. Senki nem cserélné el a csodáját, de minden csoda más és más, és igenis sokszor csak a csodán múlik, hogy a hisztitől nem robban szét az ember feje, hogy a hintából kirepülve a gyerek megússza egy horzsolással, és hogy senki nem jelentett fel még minket csendháborításért a fogzáskor.

49250_Lizusalszik-641

Bögrés máktorta vaníliasodóval

31045_ok_margo_apr3

Hozzávalók:
2 tojás
10 deka margarin
1 bögre cukor (2,5-3dl)
nem egészen 1 bögre tej
1 bögre darált vagy darálatlan mák (vagy dió, mandula stb.)
1 bögre liszt
1 csomag sütőpor

A sodóhoz:
fél liter tej
fél csomag vaníliás pudingpor
3-4 evőkanál cukor

A hozzávalókat mixerrel összekeverem, egy közepes tortaformát kivajazok és lisztezek (vagy szilikonformát használok), és tűpróbáig sütöm 180 fokon. Még három nap után is puha és olyan, mintha friss lenne, így szoktam dupla adagot bekeverni, és egy nagy tepsivel sütni.
Vaníliasodóval tálalom, amit a felsorolt hozzávalókból ugyanúgy készítek, mint egy sima pudingot.

Kelt túrós pogácsa

31738_rgm_szept_kelt_turos_pogacsa

Hozzávalók:
60 dkg liszt
1 csomag szárított élesztő
25 dkg Rama
30 dkg túró
1 csapott evőkanál só
1/2 dl tej
1 teáskanál cukor
2 evőkanál tejföl
1 tojás a kenéshez

Elkészítése:

1. A hozzávalókat a kenyérsütő gép üstjébe tesszük, dagasztó programon elindítjuk, és hagyjuk duplájára kelni. Nem kell hagyni végigmenni a programot, az első dagasztás után kapcsoljuk ki a gépet. Majd, ha elkészült a tészta, akkor borítsuk lisztezett deszkára.

2. Ezután ujjnyi vastagra nyújtjuk, bevagdossuk a tetejét keresztben és hosszában, és pogácsaszaggatóval, vagy egy bögrével (én szeretem, ha féltenyérnyi pogácsák lesznek belőle) kiszaggatjuk.

3. Kicsit sodorjuk meg a pogácsák oldalát, és sütőpapírral bélelt tepsire rendezzük őket. Húsz percet pihentetés következik, majd felvert tojással megkenjük a tetejüket. Forró sütőben, mézszínűre sütjük őket.

Békebeli kakaós csiga

20130903_165921

Ez a kakaós csiga azért békebeli, mert alapanyagokban gazdag, semmit nem spórolunk ki belőle, és ellentétben a boltival, sok kakaóval készül, nem száraz, hanem egy vajasan finom, csokoládés puhaság, amit a végén a vaníliás tejjel való locsolgatás koronáz csak meg igazán. Így lehet az, hogy az apósom azt mondta, hogy ez a kakaós csigák királya. Ha az ember egyszer belekóstol, vagy csak beleszippant a sütőből kicsapódó édes csokoládéillatba, akkor azt garantáltan nem felejti el!

20130903_170303
Hozzávalók:

A tésztához:
50 dkg finomliszt
1 csipet só
3 evőkanál cukor
2 egész tojás
2,5 dl tej
1 csomag szárított élesztő
8 dkg olvasztott vaj

A töltelékhez:
5 dkg vaj
cukrozatlan kakaópor (én hollandot használtam)
porcukor

A tetejére:
1 dl tej
1 csomag vaníliás cukor, vagy egy teáskanál vaníliaaroma

Elkészítése:

1. A tészta hozzávalóit a kenyérsütő gép üstjébe tesszük (az olvasztott vaj utoljára kerüljön bele, de már ne legyen forró!), dagasztó programon elindítjuk, majd ha elkészült a tészta, hagyjuk duplájára kelni. Nem kell hagyni, végigmenni a programot, az első dagasztás után kapcsoljuk ki a gépet!

20130903_155257

2. Az elkészült tésztát lisztezett deszkára borítjuk, amit vékonyra nyújtunk. Megkenjük a olvasztott vajjal, majd alaposan megszórjuk kakaóval, majd annyi porcukorral, hogy ki se látsszon alóla a kakaó. Szitálni felesleges, még akkor is, ha picit összeállt a kakaópor, mert legfeljebb valahol kellemes meglepetés ér minket, mikor egy különösen kakaós részbe harapunk. Ennél nagyobb baj soha ne érjen minket.

20130903_155826

3. Végül szorosan feltekerjük, akár egy bejglit, majd felszeleteljük. Én jó vastagra szeretem vágni, és mindig szorosan sorakoztatom őket egymás mellé a tepsiben, hogy felfelé dagadjanak, és ne szétterüljenek. A másik fő célom ezzel az az, hogy ne legyen kérges peremük, hanem még a széleik is puhák maradjanak. Végül 180 fokos sütőben megsütjük, majd ahogy a sütőből kivesszük, meglocsoljuk a forró vaníliás tejjel.

Előtte:

20130903_160556

20130903_160603

Utána:

20130903_165300

20130903_165305

És egy kis kedvcsináló:

20130903_170256

20130903_170313

20130903_170328

Foszlós-fonott kalács

Beköszöntött az ősz, lassan lehullnak a színes falevelek a fákról, és az iskolai csengő is újra szól. Gyakran felmerül a kérdés, mit is csomagoljunk tízóraira a család szeme fényeinek.
Persze nincs mindig idő, hogy házilag készült péksüteménnyel kényeztessük őket, de azért néha elkacérkodunk a gondolattal, hogy milyen jó lenne megtölteni a konyhát, frissen sült kenyér illattal, vagy beleharapni egy forró, ropogós zsemlébe. Egy kelt tészta elkészítése, bár sokan idegenkednek tőle, nem ördöngösség, sőt ha van kenyérsütő-gépünk, akkor egyenest pofonegyszerű a művelet. Semmi másra nincs szükségünk, mint egy jó receptre és egy szabad félórára. Ebből bő öt perc, ami a munka részét teszi ki, a többi már csak a sütési idő, amivel ugye nekünk nincs dolgunk. Addig csinosíthatjuk a lakást, vagy egyszerűen csak hátradőlhetünk egy újsággal a kezünkben. Ha nincs kenyérsütő-gépünk, éppen ezért érdemes felvenni a karácsonyi kívánságlistára, de ugyanúgy mi is meglephetjük vele a szeretteinket.

31737_rgm_szept_foszlos_fonott

Hozzávalók:
50 dkg liszt
1 csomag szárított élesztő
3 dl langyos tej
6 dkg kristálycukor
5 dkg vaj, vagy Rama
1 egész tojás
1 tojás sárgája

Elkészítése:
1. A hozzávalókat a kenyérsütő gép üstjébe tesszük, dagasztó programon elindítjuk, majd ha elkészült a tészta, duplájára kelesztjük. Nem kell hagyni végigmenni a programot, az első dagasztás után kapcsoljuk ki a gépet.
2. Az elkészült tésztánkat lisztezett deszkára borítjuk, három részre vesszük, hosszú hengereket formálunk belőlük, majd összefonjuk a három hosszú tésztahengert.
3. Sütőpapírral bélelt, vagy kivajazott tepsibe helyezzük, majd meleg helyen, tíz percet hagyjuk kelni. Ezután megkenjük tojás sárgával, és 180 fokon, 20-25 perc alatt készre sütjük. Akkor jó, ha a színe szép, világos, aranybarna.

Tipp: lehet helyes, kisebb kalácsokat is készíteni, mint a fotón, egyszerűen felezni, vagy negyedelni kell a hengereket.

Schuedi – a német vajas-mandulás cukortorta

Na, ez kétségkívül a német gasztronómia egyik csúcsa, utánozhatatlan, különleges és még egyszerű is. Két nap után sem szárad ki, és szinte olvad a szájban. Furcsamód először egy amerikai főzőműsorban találkoztam ezzel a német recepttel, mindezt pedig egy olasz sztárcukrász, Buddy Valastro készítette, aki még a nagyapjától kapta a receptet. Ahogyan beszélt róla, miközben vajdarabokat tett a tészta mélyedéseibe, majd megszórta azt hántolt mandulával és kristálycukorral, az már önmagában egy merénylet volt. De amikor még a cukrászda vendégeinek elragadtatott ábrázatát és a magasztaló dicshimnuszaikat is végigkellett hallgatnom, akkor eldöntöttem, hogy megkeresem a német cukortorta receptjét. Erről a remekről utólag kiderült, hogy a furcsa Schuedi nevet viseli és valóban egy nem mindennapi germanikum, ami ráadásul luxemburgi, de ez már tényleg történelem. Mi pedig sütni készülünk, nem régészkedni.

shuedi

Hozzávalók:

350 g finomliszt
160 g tej
1 csomag szárított élesztő
50 g vaj
30 g cukor
1 tojás
1 csipet só
A tetejére:
80 g puha vaj
4-5 evőkanál cukor
szeletelt mandula

Elkészítése:

schu

1. A tészta hozzávalóit a kenyérsütő gép üstjébe tesszük (az olvasztott vaj utoljára kerüljön bele, de már ne legyen forró!), dagasztó programon elindítjuk, majd ha elkészült a tészta, hagyjuk duplájára kelni. Nem kell hagyni, végigmenni a programot, az első dagasztás után kapcsoljuk ki a gépet! A tésztát akkorára nyújtjuk, mint a tepsink, amit időközben sütőpapírral kibéleltünk. Ez a mennyiség egy bő fél gáztepsire való, vagy 28 cm-es tortaformára. Ha nagyobba készítjük, akkor érdemes másfélszerezni az adagot.

2. Következő lépésként belehelyezzük a tésztát a tepsibe, elegyengetjük, majd az ujjunk vagy egy fakanálnyelének segítségével, mélyedéseket készítünk a tésztába. Minél többet, annál jobb. A lyukakba végül egy-egy kis darab vajat nyomunk, és ha még tökéletesebb hatást szeretnénk elérni, akkor kenjük meg az egész tetejét némi olvasztott vajjal is, majd az egészet megszórjuk mandulával és cukorral. Ezután mehet a 180 fokra előmelegített sütőbe úgy húsz percre.

shu2

Levendulás limonádéfőzet (sűrítmény, szörp)

– lélekmelengető frissítő, a hosszú őszi napokra

20130829_153454

Mi történik, ha összekeverünk egy frissítőt egy nyugtatóval? Egyenes út nyílik a kiegyensúlyozottság felé, az ízéről pedig ne is beszéljünk. A levendulás limonádé amellett, hogy mennyei ízek egymásba kavarodása némi karamellás utóérzéssel, nagyon sok jóval kecsegtet: nyugtat, lazít, előcsalogatja a tihanyi emlékeket és merész álmodozásokba kerget déli tájakról, lilában fürdő domboldalakról, ciprusok között elterülő, buján illatózó, virágba borult mezőkről.
Ennél a főzetnél a levendula nem jelenik meg olyan koncentráltan, éppen hogy csak cirógatja az érzékeket, mert ez az ital a jóból keveset elvén működik, mivel ez a növény egy nagyon karakteres ízvilággal rendelkezik, és a túl sok már bántó lenne belőle. Legalábbis az én ízlésemnek.
A története egy vasárnap délután kezdődött, amikor is hosszú évek után végre sikerült összehozni egy tóparti baba-mama találkát a szegedi lakótársaimmal. Kriszta néhány üveg házilag elkészített levendulás limonádét hozott nekünk, ami a nagyobbik kislányomat, Laurát azon nyomban rabul is ejtette. Mindezt olyannyira, hogy miután elmentek a vendégek, kimerülve egy egyhetes nyaralástól és a nap fáradalmaitól, sírva követelt a limonádéból, amiből persze egy csepp sem maradt. Így egyértelmű volt, hogy másnap reggel első utam a patika felé vezetett, miközben azon gondolkoztam, hogyan keresztezhetném a limonádéfőzetem receptjét a levendulával. A gyógyszertárban végül beszereztem két csomag szárított levendulát, délutánra pedig már a teraszunk asztalánál ülve, Laura szeme jobban csillogott, mint a borostyánszínű főzet a csinos palackban.

20130829_153932

Hozzávalók:
– 1 kg cukor
– 40 g szárított levendula
– 4-5 citrom kifacsart leve
– víz

A levendulát kb. 4 dl vízzel feltesszük forrni. Kettő-három percig forraljuk, majd félrehúzzuk és lefedjük.
A cukor kb. ¼-ét egy másik, legalább háromliteres edényben karamellizáljuk. Ez tulajdonképpen abból áll, hogy lassú tűzön, folytonos keverés mellett, aranybarna folyadékká olvasztjuk a cukrot. Ez a művelet fog gondoskodni az ital borostyános színéről és annak melaszos ízéről.
Ezután félrehúzzuk a tűzről, majd egy nagyon picit hűlni hagyjuk. Fontos, hogy ekkor is kevergessük, mert még ilyenkor is lekaphat! Óvatosan hozzáadunk egy liter vizet és a maradék cukrot, közepes lángon főzzük tovább, közben belefacsarjuk a citromok levét is és beleszűrjük a levendula levét. Jól nyomkodjuk ki a levendulából a nedvességet!
Akkor sem kell megijedni, ha a karamella megszilárdul és darabos lesz, mert a melegítés során szépen felolvad újra. Ha felforrt, húzzuk félre a tűzről és hagyjuk kihűlni.
Utolsó lépésként öntsük a főzetünket üvegekbe, vagy kancsóba, és hűtőben tároljuk. Ez egy sűrítmény, így úgy kezelendő mint egy szörp, annyi különbséggel, hogy a hígítás után facsarjunk bele ízlés szerint citromot, mert megkívánja.

20130829_154022

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!