Rupáner-konyha

Gyors sós rudak

Sós rudak

Ági sógornőm szokatlanul kapós sós rágcsája ez az omlós, sajtos, nem morzsolódós finomság. Sokáig eláll, és semmit nem veszít a tökéletes állagából, napok után sem. Ünnepekben állandóan ezt eszem, most megosztom Veletek is, már legalábbis a receptet 🙂

Kerti grillezések, foci VB idejére erősen javallott 🙂 De leginkább bármikor bevethető, nem is kell rá alkalom!

A mérce a szokásos 2,5 dl-es bögre! 🙂

Hozzávalók:
– 1 kocka (25 dkg) szoba hőmérsékletű margarin vagy vaj
– 10 dkg sajt
– 1 szűk bögre tejföl (megfelel egy kis dobozosnak)
– 3 bögre liszt
– 1-2 teáskanál só

Továbbá:
– tojás a kenéshez és ki mit szeret a tetejére (ld. a receptben)

A sütőt előmelegítjük 180-200 fokra. A hozzávalókat összegyúrjuk, majd tetszőleges vastagságúra kinyújtjuk, és derelyemetélővel, vagy késsel csinos rudakra vágjuk. Ezután sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatjuk őket. Megkenjük felvert tojással a tetejüket, és sózzuk. Ízlés szerint megszórhatjuk sóval, sajttal, köménnyel, szezámmaggal, őrölt paprikával. Ha több félét csinálunk, akkor a végére gusztusos, színes kavalkádot kapunk. A tepsit a sütőbe toljuk, majd aranyszínűre sütjük a rudacskáinkat. Vigyázat, hamar sül, szóval ne felejtsük ott! Szándékosan nem írok időt, mert sütőfüggő, és persze mindenki más méretű rudakat vág, és másképpen szereti.

Jó étvágyat! 🙂

Ha szeretitek a gyors, egyszerű receptek, akkor találkozzunk a Facebook oldalamon is! 🙂
Rupáner-Gallé Margó Hivatalos Oldala

Sós rudak

Túrós-sajtos rudacskák – Blog Top20

DSC_0518

Szeretem a sajtos rudakat, de a túró az, amely igazán felruházza őket azzal a plusszal, amitől ízesebbek lesznek, és napok múltán is puhák maradnak.
A mérce a szokásos 2,5 dl-es bögre! 🙂

Húsvétra egy nagyszerű vendégváró, hiszen nálam az a tapasztalat, hogy a sósak után hamarabb nyúlnak a locsolók, mint az édeshez.

Hozzávalók:

– 25 dkg túró
– 1 kocka margarin (25 dkg)
– 2 bögre liszt
– 1-2 teáskanál só
– sajt a szóráshoz

1. A sajton kívül a hozzávalókat összegyúrjuk, és a tésztát 1-2 órára hűtőbe tesszük.
2. Ezután lisztezett felületre borítjuk, vastag ujjnyira nyújtjuk a tésztát, majd tetszőleges nagyságú rudakra vágjuk.
3. Sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatjuk őket, megkenjük a tetejüket felvert tojással, meghintjük egy kicsi sóval, végül a lereszelt sajttal.
4. 180 fokra előmelegített sütőben aranyszínűre sütjük őket.

Jó étvágyat! 🙂

Ha szeretitek a gyors, egyszerű receptek, akkor találkozzunk a Facebook oldalamon is! 🙂
Rupáner-Gallé Margó Hivatalos Oldala

DSC_0569

Habkönnyű kukoricamálés túrógombóc

DSC_0374

Selymes, túrós, kukoricás, vaníliás, roppanós mandulás, porcukorhóban fürdő, lágyan tejfölös, légies, habos, földöntúli…
Ki kér? 🙂

Szép Ilona kukoricamálés túrógombóca ennek a desszertnek a becsületes neve. A Kígyósi Csárdában volt szerencsém megismerni, és a recepttel is ott lettem gazdagabb, amit ezúton is nagyon szépen köszönök!

A mérce a szokásos 2,5 dl-es bögre! 🙂

Hozzávalók:

– fél bögre kukoricadara
– 1 csipet só
– két evőkanál cukor
– egy és egy negyed bögre tej
– 1 csomag vaníliás cukor (10-15 g-os)
– háromnegyed bögre tejföl
– 25-30 dkg túró

A morzsához:
– másfél bögre zsemlemorzsa
– 1 evőkanál zsír

+ vaníliás cukor a megmaradt tejfölbe ízlés szerint
+ pirított mandulaszeletek (egy-két maréknyi)
+ porcukor a szóráshoz

Elkészítése:

1. A tejet tegyük fel melegedni egy evőkanálnyi cukorral és a csipet sóval egy kisebb fazékban. Amikor már forr, akkor szórjuk bele lassan a kukoricadarát. Kis fokozaton, folyamatos kevergetés mellett főzzük, amíg megpuhul. Ez mindössze néhány percig tart, ezután öt percre takarjuk le egy fedővel.
2. Ha letelt az öt perc, akkor vegyük le a fedőt, és hagyjuk a málét kihűlni. Néha át is keverhetjük, hogy gyorsítsuk a folyamatot.
3. A túrót áttörjük (én csak botmixerrel krémesítettem), hozzáadjuk a maradék egy evőkanálnyi cukrot, vaníliás cukrot és a tejföl felét, majd jól kikeverjük.
4. A zsemlemorzsát az olajon lepirítjuk. Folyamatosan kevergessük kis hőfokon, és egy pillanatra se hagyjuk magára. Aranybarnának kell lennie, nem feketének 🙂
5. A kihűlt kukoricadarához adjuk hozzá az ízesített túrót, és dolgozzuk jól össze.
6. Ezután egyszerűen gombócokat formázunk belőle vizes kézzel, és megforgatjuk a zsemlemorzsában. Egy másik kitűnő megoldás a tálaláskor egy fagylaltos kanál bevetése is, akkor még ki sem kenjük magunkat 🙂 Ez esetben kitesszük a gombócokat a desszertes tányérokra, és csak meghintjük őket a morzsával a melegítés előtt.
7. A maradék tejfölt vaníliás cukorral ízesítjük ízlés szerint
8. Tálalás előtt felmelegítjük, és vaníliás tejföllel leöntve, porcukorral és pirított mandulaszeletekkel alaposan meghintve kínáljuk.

Jó étvágyat! 🙂

Ha szeretitek a gyors, egyszerű receptek, akkor találkozzunk a Facebook oldalamon is! 🙂
Rupáner-Gallé Margó Hivatalos Oldala

DSC_0360

Görög gyümölcsleves

Görög fekvő

Ha a hűtőből vesszük ki a hozzávalókat, akkor ennél egyszerűbben elkészíthető leves nincs, az már egyszer biztos 🙂
Olyan finomság, ami télen-nyáron jól esik. A forró évszakban azért, mert felfrissít a hőségben, és nem kell bekapcsolnunk a tűzhelyet. A hűvösebb évszakokban pedig azért, mert a mediterrán gyümölcsök konzervformában is színt hoznak az étrendünkbe, hiszen ilyenkor nemigen dúskálunk az idénygyümölcsökben.
Ami még jobb, hogy két perces a munkahányad és már kanalazhatjuk is a tejszínes gyümölcslében fürdőző, hűvös ananászt, mangót, szőlőt és édes társaikat.
A recept az öcsémé 🙂

A mérce a szokásos 2,5 dl-es bögre! 🙂

Hozzávalók:

– 1 doboz trópusi gyümölcskoktél konzerv (250 g töltősúlyú volt az enyém, de ez nem szentírás:-)
– fél bögre főzőtejszín
– fél bögre 100%-os narancslé

Ami nagyon fontos: hogy minden alapanyag jól le legyen hűtve!

Elkészítése:

1. A főzőtejszínt összekeverjük a narancslével, majd hozzáöntjük a gyümölcskonzervet a levével együtt. És pont. Itt a vége a receptnek 🙂

Még esetleg annyi szót ejtenék, hogy tejszínhabbal a legfinomabb, úgyhogy azzal tálaljuk 🙂

Jó étvágyat! 🙂

Ha szeretitek a gyors, egyszerű receptek, akkor találkozzunk a Facebook oldalamon is! 🙂
Rupáner-Gallé Margó Hivatalos Oldala

Görög gyümölcsleves

Az eredeti Sacher-torta nyomában

page

A Sacher-torta receptje egy féltve őrzött titok, cukrászok generációi kérdezik maguktól, hogy vajon mennyi cukor, tojás és lekvár kell hozzá, hogy az összetévesztethetetlen ízét megkapják.
Azt mesélik a receptről, hogy a Sacher Hotel széfjében lapul, szigorúan őrizve a nyilvánosságtól. Bár találhatunk szakácskönyvekben annyiféle variációt, amennyi homokszemet a tengerparton, mégis csak egyetlen helyen kóstolhattuk meg eddig az igazit: mégpedig Bécsben, a Sacher Hotelben, ahol bármilyen szépen is mosolygunk, egészen biztosan nem fogják nekünk elárulni, hogyan készül. És bár megvásárolható a Sacher szakácskönyv, de abban is meg kellett elégedni a szerzőnek a “kicsit leegyszerűsítettebb változat” elnevezéssel.
2007-ben valami mégiscsak kiszivárgott, megjelent ugyanis a Kurier nevű napilapban egy Sacher-torta címet viselő, kézzel írott recept, Carla Sacher aláírásával. A levél, ami mellé a receptet mellékelte, így kezdődik: “Az én drága unokámnak Irene-nek”. A hölgy Marie Lahner útmutatása alapján fogalmazta meg a receptet, aki Franz Sachernél, a torta feltalálójánál állt hosszú évekig szakácsnőként szolgálatban. Carla egyébként Franz Sacher unokájához ment feleségül, és a receptet 1980-ban a családja számára írta le. Kilencvenéves volt ekkor.
Nem igazán hittem először ebben, ezért kutatgatni kezdtem, és amint megleltem a receptet a kézírással, azonnal tudtam, hogy mégiscsak “őt” kerestem. Látva, és olvasva a sorait, minden szavát igaznak éreztem:

rz

Amiért egyébként eleinte szkeptikusan álltam ehhez a recepthez, az-az volt, hogy nem a kézzel írott változatot láttam. Meglepő, hogy még Bécs város honlapján is elírták a receptet, negyed kilogramm csokoládé helyett, háromnegyed kilogramm szerepelt a bevonó hozzávalóinál, két torta esetében. Ugyanis Carla receptje két tortára való mennyiségekkel dolgozik, ezért is hihető nekem, hogy egy cukrász receptjével lehet dolgunk.
Aztán magyar oldalakon is találkoztam félresikerült bevonatokkal, ami állítólag a Carla-recept alapján készült, pedig valójában semmi másról nem volt szó, mint pontatlan fordításról, ugyanis az általam olvasott magyar recept így hangzik: melegítsük össze a vizet, a csokoládét, a kakaóport és a cukrot…
A bevonat készítése igazi élmény volt, legalább negyedórát főztem, és mikor a barnás, zavaros folyadék átváltozott sötétfekete, sűrű, tükörszerűen csillogó, bugyogó ében tengerré, akkor már tudtam, hogy itt baj nem lehet (pedig csaltam is:-)

Miközben készítettem a tortát, az különleges volt. Nem tudom, hogy mi okozta, a kinti borongós idő, az idő múlásán való töprengés, mert az öcsém aznap töltötte be a harmincat, esetleg a tudat, hogy egy ilyen régi recepttel dolgoztam, de a legemlékezetesebb sütésem ezidáig. Drukkoltam, hogy sikerüljön, mert nagyon szerettem volna, élveztem a könnyed megfogalmazást, ahogy az egy több százéves recepthez méltóan nem volt tele azzal, hogy hagyjuk pihenni, várjuk meg míg kihűl, tegyük hűtőbe, vagyis olyasmikkel, amik lehetetlenné teszik, hogy egy süteményt melegen élvezhessünk. Márpedig én a Sacher-tortába frissen akartam belekóstolni, akkor, mikor még langyos a csokoládés piskóta, forró a lekvár és folyik a csokoládé a tetején. Akkor mikor a meleg, és az édes illatok még belengik a konyhát. És megtettem. És csak annyit mondhatok: Édes Isteneeem!

DSC_0283

De nézzük a bögrés változat előtt a két tortára számított Carla receptet, úgy ahogyan az leírva vagyon (szóról-szóra) 🙂

2 nagy tortához (figyelem, régebben a 26 cm-es tortaforma még nemigen volt, 22 cm-es a legideálisabb):
28 dkg vajat vagy margarint kihabosítunk 8 deka cukorral (a margarin tévedés, a források szerint feltehetően akkoriban jött igazán divatba a margarin, és tévesen kerülhetett a receptbe)
12 tojás sárgája (ha kisebb tojások, akkor több)
28 dkg puhított csokoládé, csak ne legyen túl forró (elveszíti az aromáját)
12 tojás fehérje fehéredésig verve, sózni, 20 dkg cukorral kemény habbá verni
22 dkg átszitált, sima liszt és 6 dkg kakaó
a tortakarikákat papírral körbetekerni, megtölteni, 3/4 órát sütni 160-170 fokon
hűlni hagyni, ki a karikákból
a közepén keresztbe elvágni, meleg sárgabaracklekvárral megkenni, a lapokat egymásra helyezni. A tetejüket és az oldalukat forró sárgabaracklekvárral megkenni.

Csoki(csokoládé) glazúr:
1/4 kilogramm csokoládét apróra vágni
3 deka kakaópor
1/4 kilogramm kristálycukor vagy fondant
1/8 liter víznél egy picit több
kis szálakra (főzni)
melegen (ajak) bevonni.

Carla Sacher

Én két tortát készítettem, egyébként teljesen véletlenül, mert elfelejtettem azt az apró tényt, hogy a mennyiségek két tortára voltak kiszámolva 🙂 Sebaj, ennek így kellett történnie, így az igazi…

Most kivételesen megadom Nektek grammban és bögrében is a hozzávalókat.
Ahogy én készítettem, a következőképpen hangzik:

A mérce a szokásos 2,5 dl-es bögre 🙂

Hozzávalók:

A csokoládés piskótához:
– 6 tojás
– 15 dkg vaj
– másfél tábla (15 dkg) puhított jó minőségű, magas kakaótartalmú étcsokoládé
– 1 bögre liszt szűken mérve (11 dkg)
– 3 púpos evőkanál kakaópor (3 dkg)
– 1 csipet só
– fél bögre cukor bőven mérve (10 dkg)

A csokoládé glazúrhoz:
– 5 evőkanál víz (6 ml)
– egy és egy negyed tábla (12,5 dkg) csokoládé
– 3 púpos evőkanál holland kakaópor (3 dkg)
– háromnegyed bögre cukor (12,5 dkg)

+ a kenéshez fél-egy bögrényi sárgabaracklekvár

Az első lépés az-az, hogy a kimért vajból vegyünk el annyit, amennyivel ki tudjuk kenni a formát, csak hogy hűek maradjunk a recepthez, ami nem tizenöt, hanem tizennégy dekagrammal dolgozik. És, hogy igazán hűek legyünk, a csokiból együnk meg két kisebb kockát, hogy az a tizenkét és fél deka, tizenkét és fél deka legyen 🙂
1. A tojások fehérjét és sárgáját szétválasztom.
2. Egy tálban a vajat a cukorral kihabosítom.
3. A cukros vajhoz hozzákeverem a tojások sárgáját és a mikróban megpuhított csokoládét.
4. A tojások fehérjét kifehéredésig verem, ekkor sózom, és miközben kisebb adagokban hozzáadom a cukrot, folyamatosan verem a habot (én turmixgéppel) egészen addig, míg kemény nem lesz.
5. Ekkor a habba beleforgatom az átszitált kakaóport és a lisztet, majd a tojássárgás masszát is.
6. A tortaformába öntjük és 160-170 fokon úgy 40-45 perc alatt készre sütjük. Nem szabad kiszáradnia, ellenőrizzük a harmincöt-negyvendik perc tájékán, hogy nem állja-e még tűpróbát!
7. Egy-két percet várunk, majd egy késsel leválasztjuk a piskótát a karika oldaláról, kinyitjuk, majd óvatosan egy rácsra borítjuk.
8. Ha már nem forró a piskóta, akkor keresztbe kettévágjuk, megkenjük kb. fél bögre, meleg sárgabaracklekvárral, majd a tetejét és az oldalát forró sárgabaracklekvárral kenjük be. Egyszerűen az egy szűk bögrényi baracklekvárt betettem a mikróba, megmelegítettem, a felét kanállal rákentem a piskótára. A maradék lekvárt visszatettem a mikróba, felforrósítottam, és szilikonos ecsettel körbekentem vele a tortát.
8. Ekkor a glazúr következett. Nem vagyok cukrász, nincs cukorhőmérőm sem, nem készítettem cukorszirupot, hanem fogtam a kakaóport, az apróra vágott csokoládémat, a cukrot és a vizet, belemértem egy kisebb fazékba, és feltettem takarékon főni. Folyamatosan kevergettem, jó negyed órát főztem minimum, mire elfőtte a vizet, és egészen sötétté változott. Bugyogott és besűrűsödött. Volt a főzés közben, hogy félre is húztam néha, ha úgy éreztem, le akar ragadni egy picit.
9. Ekkor félrehúztam a tűzről, hagytam hűlni néhány percet (kb. ötöt). Kevergettem közben néha, majd ráöntöttem a tortára, és csak úgy a kanállal gyorsan szétterítettem. Nem sok dolgom volt vele egyébként, mert míg én a csokit az oldalára próbáltam felhordani, a teteje tükörsima lett, hihetetlen módon.
10. Alig vártam vele, mielőtt vágtam belőle, és nem bántam meg. Fenomenális volt.

Egy óra múlva, mire a másikat átvittük az ünnepeltnek, a glazúr tökéletesen megszilárdult szobahőmérsékleten, bármiféle hűtés nélkül. Ha tehetjük egyébként, ha valami csoda folytán maradna a tortából, akkor hűvös helyre tegyük, ne hűtőbe. Akkor a csoki kívül enyhén roppanós marad, a piskóta felett pedig marad egy puha, már majdnem folyós, csillogó csokoládéréteg.

Jó kísérletezgést kívánok Mindenkinek 🙂

page

Ha szeretitek a gyors, egyszerű receptek, akkor találkozzunk a Facebook oldalamon is! 🙂
Rupáner-Gallé Margó Hivatalos Oldala

DSC_0268

Bögrés lángos dagasztás nélkül – nem szívja meg magát olajjal

1211

A lángos hungarikum. Esszük vízparton, nem vízparton, magában, gulyásleves mellé, fokhagymásan, anélkül, sajttal és tejföllel, anyánál, nagymamánál, fűben, asztalnál, vékonyan, vastagon, roppanósan, puhán. Ki, hogy szereti. De egy valahogy nem esszük. Legalábbis én nem: ha csöpög az olajtól.
De ez nem az a lángos, ami megszívja magát. Hanem az, amelyik, kívül finoman roppanós, belül pihe-puha.
És mi bizonyítja, hogy valóban nem szívja meg magát olajjal? Hát az, hogy a nagyobbik lányom letette az övét a szobájában a laminált parkettára, és nyoma sem maradt, pedig jó néhány percig ott időzött, mielőtt ráleltem.
A tésztáját pedig inkább összeállítjuk, és nem dagasztjuk, szóval igazán nem nagy kunszt előállítani. Ivett barátnőmé a már nem titkos szuperrecept, köszönet és örök hála érte!

A mérce a szokásos 2,5 dl-es bögre! 🙂

Hozzávalók:
– 5 bögre liszt
– 1 csomag porélesztő (7 g)
– másfél bögre natúr joghurt (3 és fél dl), ha valami hígabb fajtával dolgozunk, akkor abból lehet, hogy valamivel több kell
– 2 tojás
– 2 teáskanál só
– 3-4 evőkanál langyos víz
– olaj a sütéshez

Elkészítése:

És a hamisítatlan strandhangulatot idéző fokhagymás kencéhez négy gerezd fokhagymát, négy evőkanál olajat, egy púpos mokkáskanál sót és három-négy evőkanál vizet keverünk össze. Ezzel kenjünk majd meg a kisült lángosokat

Elkészítése:

1. Kevés meleg vízben feloldjuk az élesztőt.
2. Az összes többi hozzávalót beleöntjük egy nagyobb műanyag tálba.
3. Aztán jöhet az élesztő is a tálba, majd egy villával nagyjából összeállítjuk a tésztát. Ezután kézzel összegyúrjuk.
4. Hagyjuk meleg helyen megkelni.
5. Ezután kisebb, nem egészen öklömnyi bucikat szaggatunk belőle, kicsit meggömbölyítjük őket, majd hagyjuk őket ismét kelni, míg fel nem dagadnak (tizenöt-húsz perc).
6. Egy fazékban olajat hevítünk.
7. Egy lapos tányért bekenünk étolajjal, majd beleteszünk egy bucit, széthúzgáljuk, és már mehet is az első lángosunk a forró olajba, ahol mindkét oldalát aranyszínűre sütjük. Ha túl hirtelen sül, akkor vegyünk vissza a hőfokon.

Jó étvágyat! 🙂

Ha szeretitek a gyors, egyszerű receptek, akkor találkozzunk a Facebook oldalamon is! 🙂
Rupáner-Gallé Margó Hivatalos Oldala

A fotókat Vinczur Gabriella készítte, köszönet értük 🙂

111

Finom vajas pogácsa bögrésen – Blogkedvencek

DSC_0414pici

A pogácsák alfája és ómegája, itt kezdődik a vendégváró falatok fogalma. A legfinomabb mind közül, amit valaha alkalmam volt kóstolni, és ismét Erzsi dédi keze munkáját dicséri. Nem szárad ki, nem szikkad meg, kívül van egy leheletvékony, vajas kérge, belül puha, foszlós.
És, elronthatatlan! 🙂

A mérce a szokásos 2,5 dl-es bögre! 🙂

Hozzávalók:
– 4 bögre liszt
– 1 kocka Rama, vagy vaj (25 dkg)
– 3 tojás sárgája
– 1 csapott evőkanál só
– 1 kis poharas tejföl (esetleg még egy pici, mert nem mindegyik tejföl egyforma)
– 1 kocka élesztő (50 g)

1. Egy tálban a lisztet, a sót és a Ramát összemorzsoljuk.
2. A közepébe beletesszük a tojások sárgáját, a tejfölt, és rámorzsoljuk az élesztőt is.
3. A tésztát ezután összegyúrjuk, és hűtőbe pihentetjük a tésztát legalább öt-hat órát. A mami szerint este érdemes begyúrni és reggel sütni. Egyébként jobb is két részletben, mire kell a pogácsa pedig, akkor már csak szaggatni és sütni kell.
4. A hűtőbe tálba tegyük, takarjuk le egy nejlonnal, vagy műanyagfedővel.
5. Ha a tészta megpihent, lisztezett felületen még egyszer átgyúrjuk, majd körülbelül egy centiméter (fel fog jönni sütés közben) vastagságúra nyújtjuk. Vékonyan berácsozzuk a tetejét, felvert tojással megkenjük majd apró pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk őket. Sajtot is szórhatunk rá még pluszban.
6. Sütőpapírral bélelt tepsiben, aranyszínűre sütjük őket 180-200 fokon.

Jó étvágyat 🙂

Ha szeretitek a gyors, egyszerű receptek, akkor találkozzunk a Facebook oldalamon is! 🙂
Rupáner-Gallé Margó Hivatalos Oldala

Vajas pogácsapici

Sajtszalma bögrésen – ropi helyett!

DSC_0022

Régi kedvenc új fotóval 🙂
A Fakanál magazin egy régi számában bukkantam erre a receptre, már a neve is ígéretes volt, tudtam, hogy ropi helyett gyakran fogom készíteni. Minden várakozásomat felülmúlta, mert amellett, hogy a tésztájával nagyon könnyű dolgozni, a vaj, a sajt és a paprika már nyers tésztaformában is ínycsiklandó, amikor pedig sül, az már a kibírhatatlan kategória (a legjobb értelemben:-)

A mérce a szokásos 2,5 dl-es bögre 🙂

Hozzávalók:
– 2 bögre reszelt trappista sajt (15 dkg)
– 1 púpos bögre liszt 15 dkg)
– 2 csapott teáskanál őrölt fűszerpaprika
– 1 csapott teáskanál só
– 2 tojás sárgája
– 15 dkg szoba hőmérsékletű (esetleg enyhén felolvasztott) vaj vagy margarin

+ a tetejére egy felvert tojás egy pici sóval a kenéshez

Elkészítése:
1. A sütőt bekapcsoljuk 180 fokra.
2. A hozzávalókat összegyúrjuk. Én gyúrás előtt nagyjából összekutyultam az egészet egy villával. Ha nagyon ragadósnak ítéljük a tésztát, akkor gyúrjunk hozzá még egy pici lisztet.
3. Késfok vastagságúra (2-3 mm) nyújtjuk a tésztát jól lisztezett felületen, és vékony csíkokra szeleteljük. Én pizzavágóval csináltam.
4. Sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk őket, és 15-20 perc alatt megsütjük. Ki mennyire szereti roppanósan, ezt mindenkinek magának kell kitapasztalni. Nálunk a férjemnek jobban kiszárítom, mert ő úgy szereti 🙂
5. Két jó tanács: ha vendégeknek készítjük, akkor előbb süssük meg a nem túl szép széleket, hogy bűntudat nélkül nasizhassunk, abban a tudatban, hogy a vendégeknek is jut majd belőle 🙂 A másik: nem mérvadó, hogy a margarin bugyog mellette, attól már megsülhetett. A buborékok akkor fognak eltűnni, ha kivesszük a sütőből, szép fényes bevonat képződik majd belőle.

Jó étvágyat! 🙂

Ha szeretitek a gyors, egyszerű receptek, akkor találkozzunk a Facebook oldalamon is! 🙂
Rupáner-Gallé Margó Hivatalos Oldala

DSC_0006

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!